Az ózont eredetileg az Egyesült Államokban 1940-ben, Whitingben használták a vízkezelési folyamat során a víz fertőtlenítésére.

A főbb ivóvíztelepeken az ózon felhasználása többféle szerepet játszhat.

Az ózon a vízzel kapcsolatos problémák széles skáláját képes kezelni, beleértve:
Baktériumok, beleértve a vasbaktériumokat
Nehézfémek, például vas és mangán
Szerves szennyeződések, például tannin és algák
Mikrobák, például Cryptosporidium Giardia és Amoebae stb. Minden ismert vírus
Biológiai oxigénigény (BOD) és kémiai oxigénigény (COD)

Az ózon az italpalackozók álma.
Az ózon minden más fertőtlenítési módszert felülmúl magas oxidációs állapota miatt.
Az ózon alacsonyabb működési költségeket tesz lehetővé, és csökkenti az általános vegyszerköltségeket.
Az ózon általában nem társul melléktermékekhez, és természetesen oxigénné alakul vissza, így használata után nem társul íz vagy szag.
Az ózon a helyszínen keletkezik.
A Nemzetközi Palackozott Víz Szövetség (IBWA) 0,2 és 0,4 ppm közötti maradék ózonszintet javasol.

Miért használjunk ózont?  
Milyen oxidálószer képes elpusztítani a baktériumokat, és nem kölcsönöz káros ízt vagy szagot, tesztelni kell, és ellenőrizni kell, hogy jelen van-e, és nincs-e benne maradék fogyasztáskor?
szűrés/megsemmisítés.

Gyorsan ható és hatékony kezelési technológiaként az ózont ma már számos ivóvízkezelési alkalmazásban használják.